2010.11.20. 14:03 Sipulusz
ÉLÉNK DERÜLTSÉG A BORBAN.
Valahol a nyíri homokon, hol a szőke bor és a barna menyecskék teremnek, lakik nekem egy atyámfia, a ki ragaszkodik ahhoz, hogy egy ősnőmet az ő egyik őse 1192-ben nőül vette s mi ezen a réven rokonok vagyunk.
Én nem tudom, hogy áll ez a dolog, mert a Lidérc-naptárt, melybe családi fÖljegyzéseimet tenni szoktam, a nyáron elvesztettem, egyéb okmányaim pedig nincsenek; de akárhogy áll is, a rokonságot én is tartom, annál az egyszerű gazdasági elvnél fogva, mert az rám nézve anyagi előnyökkel jár.
Tisztelt rokonom ugyanis (most kezdek emlékezni, hogy őseink kérdéses házassága 1436 táján történt) minden őszszel egy hektoliter bort szokott nekem ajándékba küldeni.
Szólj hozzá!
2010.11.18. 23:32 Sipulusz
A NAGYSÁGOS RAB-URAK KÖZT
A régi jó időkben, mikor még csak törvények voltak és nem szabályrendeletek (tetszik tudni, nálunk a törvények megtartása nem kötelező, ellenben a szabályrendeletek áthágása igen sok kellemetlenséggel jár), ezekben a jó időkben, mondom, az államfogház igen kellemes intézmény volt, honnan a fogoly urak rendesen fájó szívvel búcsúztak el.
forrás: fortepan.hu
Szólj hozzá!
2010.11.17. 20:19 Sipulusz
ELSŐ BÁLOM
Tizenhat éves koromban történt meg rajtam, hogy apám egy óriási alternatíva elé állitott. Azt kérdezte ugyanis tőlem, hogy mit akarok inkább látni: akasztást-e vagy bált?
Mert akkortájt esett meg az a nagy dolog, hogy Szegfü Bandit statáriális uton akasztófára Ítélték s a kivégzés arra a napra volt kitűzve, a melyre a gazdászok bálja. Tudniillik a bál után való reggelre.
A bál is zártkörű volt, meg az akasztás is, mind a kettőn csak meghívott vendégek lehettek jelen. S ha a gazdászok báljára annyian mentek volna, a hányan az akasztásra menni szerettek volna, akkor Csuka Márton bálelnök nem konstatált volna harminc pengő deficitet a gazdászsegélyző-egyesület javára.
Kérdeztem az öregemet, hogy nem mohetnék-e el mind a kettőre, mert egyiket se láttam.
forrás: fortepan.hu
Szólj hozzá!
2010.11.16. 13:53 Sipulusz
A NAGYBÁCSIK SZERVEZKEDÉSE
Uraim és hölgyeim! Lássanak bennem egy elkeseredett nagybácsit. Tudom jól, hogy mi nagybácsik a vígjátékokban kedélyes szeretetreméltó víg fickók vagyunk, s ha a szerzőknek valami szamárságra van szükségük, azt velünk mondatják el és tétetik meg, de biztosítom önöket, hogy az életben nem így áll a dolog. A mi kasztunkban épp annyi a víg és szomorú, az okos és a szamár ember, mint az emberiség egyéb osztályaiban. Pedig mi sokkal sulyosabb igát hordozunk, mint bárki más. És ezt be fogom bizonyitani .
forrás: fortepan.hu