HTML

Követés....

RSS facebook

Rákosi Viktor

Rákosi Viktor 1860. szeptember 20-án született a Zala megyei Ukkon, nagybirtokos család gyermekeként, azonban két éves korában szülei tönkrementek a mezőgazdasági válság következtében.Ezután Erdélyben, Gyergyóditróban nevelkedett bátyjánál Rákosi Bélánál, aki orvos volt, majd 1871-től Pesten tanult a piaristáknál. Újságíróként előbb a Nemzeti Hírlap, majd a Pesti Hírlap hasábjain jelentek meg írásai, 1881-től pedig bátyja, Rákosi Jenő lapjánál, a Budapesti Hírlapnál lett belső munkatárs. 1894-től a Kakas Márton című lap szerkesztője. 1891-től tagja a Petőfi Társaságnak, majd 1987-től a Kisfaludy Társaságnak.1902-ben egy rövid ideig a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke is volt.1911-től 1923-ban bekövetkezett haláláig súlyos betegségben szenvedett. Elnémult harangok című elbeszéléséből Garas Márton és Balogh Béla rendezésében 1916-ban és 1922-ben film is készült. forrás. wikipédia

Archívum

2010.11.17. 20:19 Sipulusz

ELSŐ BÁLOM

   Tizenhat éves koromban történt meg rajtam, hogy apám egy óriási alternatíva elé állitott. Azt kérdezte ugyanis tőlem, hogy mit akarok inkább látni: akasztást-e vagy bált?

   Mert akkortájt esett meg az a nagy dolog, hogy Szegfü Bandit statáriális uton akasztófára Ítélték s a kivégzés arra a napra volt kitűzve, a melyre a gazdászok bálja. Tudniillik a bál után való reggelre.

   A bál is zártkörű volt, meg az akasztás is, mind a kettőn csak meghívott vendégek lehettek jelen. S ha a gazdászok báljára annyian mentek volna, a hányan az akasztásra menni szerettek volna, akkor Csuka Márton bálelnök nem konstatált volna harminc pengő deficitet a gazdászsegélyző-egyesület javára.

   Kérdeztem az öregemet, hogy nem mohetnék-e el mind a kettőre, mert egyiket se láttam.

forrás: fortepan.hu

— Elmehetni elmehetnél, de nem eresztelek. A fiatalember lassan tapasztaljon. Egyszerre sok volna egy napra bál és halál, öröm és borzalom. Hát csak válaszsz.
— Majd előbb tanácsot kérek egypár embertőL
Legelőször is elmentem az Öreg Mihály hajduhoz, a kit a legokosabb embernek tartottam a vármegyében. Valami háborúban, ellőtték a ballábát, ettől lehetett talán annyi tapasztalati esze, mert iskolába sohase járt s ezen a lövésen kivtül semmi se történt vele az életben. Kérdeztem tőle, hogy mi nagyobb mulatság, akasztást látni, vagy bálba menni ?
— Én az akasztásra szavazok; az igaz, hogy most már az se ér semmit. Régente, mikor a gonosztevő ugy rohadt le a kötélről, érdekesebb volt. Megtörtént, hogy mikor harmadnapra engem állítottak ki őrül, mint vármegye huszárját, az akasztófa alá, az akasztott ember ugy rúgott meg, hogy elestem.
— Aztán mit csinált vele ?
— Hát megfogtam a lábát s egy nagy ménkü követ kötöttem rá. Az aztán elvette a kedvét a rugódozástól. Most hamarább végeznek a bűnössel. Meghal az tűstént.
— Hát a bálról hogy gondolkozik?
— Az sem ér már semmit. Elfagy az embernek a lába, aztán pénzt se kap érte.
A dolog magyarázata az, hogy harmadéve a megye-bál alkalmával a szegény hajdúk a megyeház kapuja alatt egész éjjel sorfalat képeztek a csikorgó hidegben. Ott fagyott el a megmaradt fél lába Mihály gazdának. Szerencséje, hogy a másik lába fából volt. A többinek kettő fagyott el.

forrás: fortepan.hu

   Láttam, hogy a bál dolgában nem kompetens, odább mentem.
Második bizalmasom a Marci kocsis volt, a kinél titokban pipálni és huszonegyezni tanultam. Ez, mikor hallotta, hogy bálba készülök, megcsóválta nagy szürke fejét s azt kérdezte, hogy hány fogam van?
— Huszonhat, — felelém elbámulva.
— No hát holnapra kettővel kevesebb lesz.
— Mi az ördög?
— Ugy bizony. Én kétszer voltam bálba, egyszer a Kerge Pistánál, egyszer a Csupor Gáspárnál, de mind a két helyen kiütötték két-két fogamat.
— De nem parasztbálról van most szó, hanem uri bálról.
— Antul rosszabb. Biztos fölfordulás.
— Miféle fölfordulás ?
— Kérem ifiur, én még a hányszor bálból mentem haza az urakkal, mindig fölfordultam. Persze a gyeplő nem az én kezembe volt . . .
— De ha gyalog megyek haza.
— Gyalog? Az se jó, mert a hóban, megvirradni bajos, megfázik . . .
— Hát azt hiszi, hogy én becsípek, aztán a hóba fekszem?
— Be se csip? Akkor el se menjen a bálba, akkor nem ér egy hajítófát az egész mulatság.
Láttam, hogy a népies körök nézeteivel nem boldogulok. Elmentem egyenesen a nagybátyámhoz s ezzel a kérdéssel üdvözöltem:
— Bácsi, mi az akasztás ?
— Attól függ, hogy kit akasztanak. Mert ha például téged fölhuznak, az bün.
— A Szegfü Bandi akasztásáról van szó.
— Az a törvény végrehajtása.
— Ez nem bün?
— Dehogy, a társadalom kötelessége, a mivel a bünt sújtja, a bűnösöket irtja.
— A törvény mindig akasztással végződik?
— Ohó, hát akkor ki söpörné a megyeház udvarát, ki mosogatna az alispán konyháján, ki pucolná a megyei urak csizmáját, ki hordana a hajduk helyett vizet?
— Hát erre is szoktak Ítélni bűnösöket?
— No, csak a kisebbeket, a kik nem öltek embert.
— Most már én hová menjek, az akasztásra-e vagy a bálba ? — kérdem.
— Tudod, öcsém, bált még láthatsz eleget, de akasztást nem igen, azért menj el — mind a kettőre.
— Hát mi az a bál tulajdonképp, hivatalosan?
— A bál egy olyan dolog, a hol a cigányok elnyerik az urak pénzét, a nélkül,
hogy leülnének velük kártyázni.
— De. nekem nincs ám pénzem.
— Neked nem is kell, te fiatal vagy, robotolni fogsz.
— Ezt se értem. Mi az?
— Fölér a föntetmlitett vizhordással, cipopucolással, söpréssel.
— Dé hisz' én nem vétettem semmit.
— Az mindegy. Ezen minden fiatalembernek keresztül kell menni. Ha a négyesben az öreg Bürgozdmé-nek nem lesz párja, te fogod elvinni, te szaladsz a bundákért, te hozol be frissitőt, te legyezed a mamákat, te kapod a barackokat az öreg uraktól, téged fogj a cigány visszategezni, te gázolsz el egypár uszályt és te vagod el magadat a kenngőben.
— Már ezt nem vállalom, Jó táncos vagyok.
— Az mindegy, ezen is keresztül kell menni minden fiatalembernek.

forrás: fortepan.hu


   Sarkamon fordultam s ott hagytam a tréfáskedvü nagybácsit, Fölkerestem a két legkompetensebb szakembert: a cigány-hóhért és a bálrendezö bizottság elnökét. Ezeket éppen rossz kedvükben találtam. A cigány azt mondta, hogy csak menjek el a bálba, elég ha a magam akasztásán ott leszek; az elnök ur pedig arra kért, hogy csak menjek el az akasztásra, ott legalább senkinek se leszek terhére.
Mérgesen és csüggedten tértem haza. Még szerencse, hogy otthon mindjárt az édesanyámmal találkoztam, a ki igen erélyes és szigoru asszony volt, s ezzel fogadott:
— Hallom, hogy te a bálba és az akasztásra készülsz.
— Habozom. Még nem döntöttem.
— Nohát megkönnyitem a döntést. Nézd, itt van két bot, egy vékony és egy vastag. (Meg is mutatta.) Ha nem mégy bálba, ezzel a vékonynyal elverlek; ha pedig elmégy az akasztásra, ezzel a vastaggal verlek el Érted ?
— Hát mért nem tetszett hamarabb mondani? — mondám és kezet csókoltam az édesanyámnak.

 

forrás: fortepan.hu


... A bálba mentem, mely megbukott. Az akasztás is megbukott, mert Szegfü Bandi az éjjel megszökött a tömlőcből. (Persze a hajdúk megint ott alltak spalért a kapu alatt) Máig is él valahol s őszül a becsületben. Hat fia, négy lánya és huszonkét unokába van. Halálos vétek lett volna ezt az embert fölakasztani.

/Rákosi Viktor munkái-Sipulusz Humoreszkjei I. Révai Testvérek
Budapest 1903 - ALAPJÁN/

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://sipulusz.blog.hu/api/trackback/id/tr382455740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása