Meg vagyok választva. Ötvenkét faluból negyven megesküszik rá, hogy a hazát én vagyok hivatva megmenteni. A fönnmaradó tizenkettő szintén megesküszik, hogy a hazát én fogom elárulni. Ezen községeken kivül van még egy városom, mely a haza megmentése és elárulása közt ingadozik, de a többség mégis inkább hajlandó rólam az árulást foltenni. Mindakettő egyformán nehéz és nem tudom, hogy melyik fog tőlem kitelni. A hazát elárulni: erre képtelen vagyok. A hazát megmenteni: erre nem vagyok képes. És igy előreláthatólag ugy fogom befejezni a képviselőséget, hogy se választóim, se ellenfeleim nem lesznek velem megelégedve. Egyik párt közóhajának se fogok megfelelhetni. Két hétig négy lovon jártam a kerületben. A saját négy lovamon. Micsoda gyönyörű négy ló volt az, én Istenem, fáj a szivem, ha rá gondolok. Mennyit fogok én Pesten gyalog járni, mig ezt a négy lovat behozom! A lovak mindjárt eleinte a fölpántlikázás ellen tiltakoztak. Annyi pántlikát aggatott rájuk a párt, hogy öt lakodalom kitellett volna belőlük. Mikor a kocsis először el akarta indítani őket, elkezdtek ágaskodni és rugdalózni, mert a szél lengette a szalagokat. Egyik lovat ugy megrugták, hogy most is beteg s a vársbéli vak koldus már kérte is a taligája elé. Összetörték a kocsit, megrugdalták a kocsist, a ki még most is a kórházban fekszik s ha a sebei életben hagyják is, sirba viszi a bánat és a szégyen, hogy kedves, derék lovai, melyeket csikókoruk óta nevelt, így csúffá tették. 
Az épségben maradt három lóhoz befogattam egy hátaslovat, s igy indultunk el, pántlika nélkül, és az igás lovak kocsisával. Taracklövések fogadtak a legelső faluban; pártombeli tarackok voltak, s azért jó képet kellett vágni az árokba forduláshoz. Mikor kihuztak a sárból, már ott állt a falu apraja-nagyja, s a jegyző ur elkezdte: - Hallottad-e uram, a nép szivének hatalmas dobbánásait? (Hallottam, persze, hogy hallottam, csak az a baj, hogy a lovaim is hallották. Másképp nem az árok fenekéröl másztam volna ki, programmbeszédet mondani.) Mialatt a jegyző ur beszélt, letisztogattam a sarat a szakállamról, bajuszomról,s kiviüröl végigtapogattam meglódult májamat és vesémet. A fehérruhás leányok szerencsére elmaradtak, mert a nagy természeten kivül télen senkise bolond fehérben járni, s még a fehérruhás leányok is fekete ruhát viselnek. A jegyző ur beszedje után mogmosdottam, s aztán elmondottam a programmot, mely rövid volt és velős. Kijelentettem, hogy a kormány azért rendelte el télre a választásokat, hogy a polgárok közül minél többen szavazhassanak. Mert a polgár nyáron kénytelen a mezei munkát ott hagyni, csak hogy szavazhasson; de télen nincs semmi más dolga, mint a disznótor és ettől ráér képviselőt választani. Mátyás királyt is télen választották meg, s milyen igazságos, nagy fejedelem lett belőle. 
Éppen át akartam térni Bulgáriához való viszonyunknak ecsetelésére, mikor a jegyző intett, a nép éljenzett, a tarackok durrogtak és lovaim bomlottak. No jó, nem kíváncsiak rá, hogy milyen viszonyban vagyunk Bulgáriával. Majd elmondom Tamásdon. Kiosztották a fehér tollaimat, meglobogtatták a zászlókat, s főkortesem kiadta a jelszót, hogy indulhatunk. Én azonban előbb odaléptem a jegyző urhoz, s kérdem: - Kinek az eszméje volt a tarackozás ? - Az enyém, - felelt a jegyző büszkén. - Köszönöm szives taracklövéseit. Fényes gondolat volt. Van még töltésük? - Van még hat. - Ugyan jegyző ur, tegyen velem egy szívességet. Lássa, én bolondja vagyok a mozsárdurrogásnak. Dajkámnak a szeretője tüzérkáplár volt s én már úgyszólván az anyatejjel szíttam magamba a szeretetet a nagyhangú masinériák iránt. - Óh, kérem. Miből álljon az a szívesség? - Süttesse el a tarackokat, mielőtt elindulnék. A jegyző savanyu képet vágott. - De kérem ... azt éppen az elindulás percében kell elsütögetni . . . igy szokás, igy kell ... az ünnepélyesség emelésére . . . Ezeréves hagyomány, - Lássa, nagy Örömet szerezne nekem, ha végignézhetném a mozsarazást. Sohse felejteném el. Á templom elé mentünk, hol izzó parázsban tüzesitették az elsütésre szolgáló piszkavasat. Lovaimat nyolc fiatal fickó tartotta, a kiknek nem volt szavazati joguk. Hátha agyon találnak rúgni egyet? Nem szabad a szavazatokat pocsékolni. 
Mikor a mozsarak az én örömömre és a jegyző bánatára eldörögték programmbeszédjüket, felültünk a kocsira, s elrobogtunk. Amint a tamásdi torony föltűnt a szemhatáron, főkortesem igy szólt: - Itt szidni kell a kormányt, mert a falu ellenzéki. - De kérlek! Mikor szabadelvű programmal léptem föl. - Süsd meg a szabadelvüségedet. Opportunitás a fő. Ugy beszélj, hogy a magja kormánypárti legyen, de a stilusa ellenzéki. (Isten veled Bulgáriához való viszonyunk. Itt megint nem veszem hasznodat.) A tamásdiak egy tömegben vártak. Mindjárt láttam, hogy melyiknek van szavazati joga, mert az fütykösre támaszkodott. A szavazati joggal nem biró ifjúság kövekkel és fagyos rögökkel, a jobbszivüek meggyúrt hólapdával voltak ellátva. A kocsik megálltak. - Nagy disznóölés lesz itt, - jegyzé meg egy öszbeborult parasztember. (Vájjon rám akart célozni?) A tamásdi magyarok azonban nem keltek tüstént csülökre. Megkérdeztem a nyugalom okát a főkortesemtől. - A főkortesek kihaltak. - Mibe? - Zsandár következtébe. - Vagy ugy! A tamásdiakkal szemben azt a praktikát követtem, hogy szidtam a német kormányt, a mit ők nagy gyönyörűséggel hallgattak, mert a magyar kormányt értették alatta, holott én a poroszokat gondoltam. Igy a programmbeszéd közmegelégedéssel végződött: a fütykösök, rögök és hólabdák sutba kerültek. Máig is emlékszem, hogy a Nemzet ezt irta e beszédemről: Nagy tetszés közt fejtegette a Németországgal való szövetségi viszonyunk közgazdasági előnyeit. 
A többi község nem volt ilyen veszedelmes s Bulgáriára vonatkozó politikai nézeteimet egész terjedelmükben értékesíthettem volna, ha közbe nem jött volna a vallás. Alig kezdtem el: - A keleti államok alakulásában, uraim, különös fontossággal bir ránk nézve Bulgária szerepe a jövő háborúban. Ez a kis ország . . A plébános ur ekkor fölemelte a botját és szólt: - Pardon, egy pillanatra . . . Hogy gondolkozik az ur az 1868-diki 53-dik törvénycikk megváltoztatásárol? - A mig a törvény törvény, addig törvény. De a természet örök törvényein kivül minden törvény megváltoztatható, még az 1868-diki 53-ik törvénycikk is... Ezzel ujra áttértem Bulgáriára s éppen Stambulovot dicsértem, mikor megszólal a rabbi: - Pardon, egy kis türelmet kérek . . . Hogy tetszik gondolkozni a zsidók egyenjogúsításáról? - Isten és a törvény előtt legyünk mindnyájan egyenlők. Zsidó polgártársaink szamára ugyanazon jogokat követelem, mint a minőkkel mi birunk s lehetővé kell tennünk, hogy a ki akar, áttérhessen a zsidó vallásra . . . A rabbi meg volt elégedve. De a főtisztelendő ur a fülembe súgta: - Per amorem dei! Mit mondott az ur! Hogy keresztény ember áttérhessen a zsidó vallásra?Visszasugtam: - Hát hiszi azt, főtisztelendő ur, hogy lesz olyan keresztény ember, a ki át fog térni a zsidó vallásra? - Dehogy hiszem. Már hogy hinném? - Nohát akkor mitől tart? Ekkor már a plébános is meg volt elégedve. Denique nagyszabású beszédeim mindig összezsugorodtak, mert vagy az 1868:53. törvénycikk, vagy a zsidók recepciója beleütött, mint a ménkű. 
Táltosokon indultam a körútra és Rozinantékon tértem vissza a városba. Feleségem összecsapta kezeit és sirva fakadt. Hej, sokszor összecsapta kezeit és sirva fakadt ez időben, „Sok négy ló ráment erre a szamárra". Ezt mondták rám fogcsikorgatva az ellenségeim, mikor óriási többséggel győztem. Hadd legyen szegényeknek egy kis vigasztalásuk.--------------------------------------------------------------------------- A tárcaíró megjegyzése. Az itt közölt naplót egy jóbarátom küldte hozzám, tévedésből a mandátum helyett, melyet (betegsége miatt) velem akart benyujtatni. Én, a ki szeretem az indiskréciót, azonnal közzétettem, mert azt tartom, hogy minden ember annyit ér, a mennyi kellemetlenséget tud másnak szerezni.
/Rákosi Viktor munkái-Sipulusz Humoreszkjei I. Révai Testvérek Budapest 1903 - ALAPJÁN/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
én úgy gondolom, hogy 2012.09.28. 23:34:30