SIPULUSZ

   A régi jó időkben, mikor még csak törvények voltak és nem szabályrendeletek (tetszik tudni, nálunk a törvények megtartása nem kötelező, ellenben a szabályrendeletek áthágása igen sok kellemetlenséggel jár), ezekben a jó időkben, mondom, az államfogház igen kellemes intézmény volt, honnan a fogoly urak rendesen fájó szívvel búcsúztak el.

forrás: fortepan.hu

    Emez aranjuezi szép napok alatt magam is rövid ideig tagja voltam az államfogházi kebelzetnek, a mit annak köszönhetek, hogy az én diákkoromban az egyetemen már megint az önálló vámterület fölállitásával vesződtünk.

forrás: fortepan.hu

   Én vagyok az egyetlen ember az országban, a ki börtönt szenvedett az önálló vámterületért. A minek elmondom itt a történetét.

forrás: fortepan.hu

   Vörösnél vörösebb falragaszokon hivtuk föl az egyetemi és fővárosi polgárságot a csatlakozásra. Jól emlékszem, hogy egyizben elnöke voltam a poroklamáció-szerkesztő százas bizottságnak (az egyetemen a legkisebb bizottság száz tagból áll, sőt egyszer  tagja  voltam egy szükebb végrehajtó bizottságnak, mely -kétszáz tagból állt). Mint elnök mindig térdig gazoltain a vérben, s ma is megborzadok, hogy miféle kinos halállal végeztem ki s hányféle alakban adtam át a közmegvetésnek olyan férfiakat, a kik most is élnek, söt (s ez borzasztó!) köztiszteletnek örvendenek. Jól emlékszem,   hogy   egyszer hazaárulónak nyilvánítóttunk minden honpolgárt, a ki ma este nyolc órakor nem tesz a Micsek-kávéházban. A Micsekben az este mintegy háromszázan jelentek meg s mi el borzadtunk arra a gondolatra, hogy ez a fényes főváros mennyi aljas hazaárulót rejt magában. Ma azonban az a gondolat döbbent meg: mi történt volna, ha a főváros mind az ötszázezer lakosa,   megbélyegző plakátunk hatása alatt, megjelent volna a Micsekben? Ilyen fölfordulást a világ még nem látott!

forrás: fortepan.hu

   Az önálló vámterület kérdésében kétségtelenül az egész ifjuság egy nézeten volt, s épp ezért nem tudtunk megegyezni. Csunya veszekedések támadtak, mert a gyűléseken mindenki kiabált,   és senki sem értvén a szomszédja szavát, azt hitte, hogy a másik ellentmond neki. Ennek az lett a következménye, hogy a lovagias ügyek mód nélkül elszaporodtak. Az Egyetemi Olvasókör termeiben reggeltől estig segédek, fegyverbiróságok és becsületbiróságok tárgyaltak. A segédek újra összekaptak, a becsületbirák inzultálták  egymást, s a fegyverbirák ökölre mentek, ugy, hogy összesen valami négyszáz lovagias ügy támadt.   Nekem csak a következő személyes összekoccanásom volt:

forrás: fortepan.hu

   Egy lármás ifjúhoz, a ki a mellét varte, így szoltam lenézőleg;    — Hogy hivják magát, ifjú gólya?    — Füspök Ferencnek.   — Nohát az olyan ember, a ki a püspököt f-fel irja, fogja be a száját.   Fuspök természetesen provokált, de nem férkőzhettünk egymáshoz.A négyszáz ügyet sikerült ugy lebonyolítanunk, hogy huszonkét effektív párbaj maradt belőle, Ebből nekem is jutott egy, s engem szembeállítottak  egy fiatalemberrel, a kit soha életemben nem láttam. Csak annyit tudtam róla, hogy nyitrai és a neve hasonlít a káposztához. Ez azonban teljesen elég ahhoz, hogy a diákember magverekedjék. Én két laposvágást kaptam a fejemre, a mire azonnal bekötöttem fekete selyemkendőbe a kezemet. Én három laposvágast mértem az ő hátára, mire ö fehér kendőbe pólyálta, a fejét. Ettől kezdve a legjobb barátok lettünk.   Az önálló vámterület azonban máig sincs fölállítva.Ez volt az előzménye az én államfogházi tartózkodásomnak. Aztán következett egy kis végtárgyalás, majd ítélet, mely nyolc napi államfogházra szólt.

forrás: fortepan.hu

Az olyan laposvágásokért, a minőket mi Kapusztár (mert kiderült, hogy így hívják) barátommal egymásnak osztogattunk, rendesen csak három napokat szokott szétosztani a büntető igazság. Énnekem azonban a tárgyaláson magánösszeütközésem volt a királyi ügyészszel, s ezért kellett szenvednem. A királyi ügyész tudniillik egy jóvérű, atlétikai klub-beli fiatalember volt, a ki nem szokott meghátrálni a provokációk elől. Valametyik bálon a pincér sörrel leöntötte a frakkját, mire ö (a pincér párbajképtelen egyén lévén) szamárnak nevezte azt, a ki a sört hozatta. A szamárnak nevezett ur, a kit ennek ellenére sem habozom  barátaim közé sorozni, általam kihivatta az ügyészt, s mi szépen megrerekedtettük őket, a nélkül, hogy bárkiben is kár esett volna. A mi ugy érhető el, hogy a vezető segéd a kellő pillanatban (műnyelven szólva) behaltol,s ha erre meg nem állnak, kardjával fölfogja a csapásokat.   Ez az ügy jutott eszembe, mikor a királyi ügyész mennydörgő hangon a krakélerség,  az aszfaltbetyárizmus ellen szónokolt, belekeverte Görögországot, melyet következetesen Hellas-nak nevezett, belekeverte Angliát, melyet a brit oroszlán birodalmának nevezett s végül azt a kérdést intézte a törvényszékhez, hogy lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága? És én tisztán láttam, hogy a tekintetes királyi törvényszék e pillanatban olyan mákvirágoknak tart bennünket, a kikből gyümölcs sohasem lesz.

   — Mit szól a vádlott ? — kérdé az elnök.   Kapusztár, a ki nagyon meg volt illetődve az ügyész kemény     szavaitól, nem felelt semmit. Én azonban szót kértem. Kisded beszédem igy hangzott:   Nagyságos elnök ur!   Tekintetes királyi torvényszék!   Ha megengedik, pár szót szólok a királyi ügyész ur beszédére. Ha a régi Hellasban nem párbajoztak, ennek oka az, hogy a párbaj még nem volt föltalálva. Különben igazán nem tudom, hogy Hektor és Achilles viaskodását nem lehet-e párbajnak minősíteni? Ha az angolok nem párbajoznak, ez annak tulajdonitható, hogy ott más a társadalmi felfogás, más a szervezet, s egy megsértett férfi másképp is szerezhet magának elégtételt, a nélkül, hogy lovagias reputációja ezért csorbát szenvedne. Nálunk a párbaj szükséges rossz. (Az ügyész tagadólag int.) A legjámborabb ember sem kerülheti el néha. Az ügyész ur tagadja?   Akkor többet mondok! Hatósági személyek, a kik állásukat veszélyeztetik ezzel, kénytelenek néha verekedni. Kérem, én verekedtem   már rendőrkapitánynyal, sőt láttam verekedni királyi ügyészeket...

forrás: fortepan.hu

Az elnök csengetett és szóla:   — Ezért az állításáért rendreutasitom.   — Bocsánat, elnök ur, de igaz.   — Ha nem tudja bebizonyítani, hallgasson róla.   — De be tudom bizonyítani, mert az illető királyi ügyész jelen van.   Az elnök ránézett az ügyészre, a ki iszonyú zavarba jött.   — Nem tagadom, de már elévült, — hebegte.    Én pedig folytattam:   — A hol tehát fölesküdött hatósági személyek párbajoznak, lehet-e rossz néven venni egy egyszerű joghallgatótól? Örvendek különben, hogy a királyi ügyész ur is olyan fa volt, melynek nem volt virága, s ime mégis ily fiatalon ügyész lett belőle...   Az ügyész dühös pillantásokat vetett rám, az elnök detto, a birák detto a Kapusztár kapott egy napot, én meg nyolc napot.

forrás: fortepan.hu

   Igy jár az ember, ha a pincér az ügyész frakkját leönti sörrel.   Az államfogházba éppen jókor érkeztem. Napok óta vajudtak egy becsületbiróság megalakitásán s már éppen azzal az eszmével foglalkoztak, hogy kellő számu gentleman hijján bevesznek egy néplázitásért elitélt csizmadiát, mikor én betoppantam. Azonnal bemutattak a császárnak, a ki azért viselte ezt az előkelő cimet, mert halálos végű párbajért másfél esztendőre volt elitélve. Csak éppen arra volt időm,  hogy kezet fogjak egypár urral és szivarra gyujtsak. Tiz perc múlva a becsületbíróság már javában tárgyalt.   Az ügy ferbliből támadt. A hőse Kresztics, Bácsvár egyik lapjának könyvkereskedője és lapkiadója volt, a ki hírlapban elkövetett rágalmazásért és becsületsértésért ült köztünk.   Az uri kompánia bábozás nélkül bevette, mert jóképű, nyilt modoru, joviális, magyarba oltott bunyevác ember volt, a ki hazulról egy hektoliter bort hozott magával, az államfogháznak akkor Porcsák fegyőr által igen jól kezelt boros pincéje számára. Bevették a ferblibe is, mely az államfoglyoknak föszórakozása volt.

forrás: fortepan.hu

   Kresztics, mint minden bácskai, vakmerő ferblista volt. Tizenkilencre ugy tudott visszahívni, hogy a kinek bandája volt is, elszaladt. Husz-dobásba sohasem ment bele. bármire megadta a vizit, jógaibavisszaállította a Pesten divatból kiment girigárét s az eredmény az lett, hogy őrületesen nyert. Megvolt benne a ferblistának legelső erénye: bele látott az ellenfél basába. Egyszer aztán odavágta neki Bánfalvy, Zemplén vármegye tiszteletbeli aljegyzője, a ki huszonegy zöld ellen három disznóval elszaladt, a mivel cukasszától esett el:    — A ki igy játszik, az spiller.

forrás: fortepan.hu

 Kresztics azonnal provokálta. Bánfalvy azt felelte, hogy antikváriussal nem verekszik.Örüljön, ha leült vele kártyázni.   Következett a becsületbíróság megalakítása. Ekkor toppantam be én s tüstént beültem Kresztics képviseletében.  Bánfalvy álláspontja az volt, hogy a tiszta könyvkereskedelem előtt ő is meghajlik, de Kresztics ezt nem képviselheti. Ő vegyeskereskedő, mert, mint vidéken szokás, a könyvek mellett bizonyára  papirost,  irkát, ceruzát, bélyeget, szivart, zsineget, sőt tán ostornyelet és kocsikenőcsöt is árul. Zemplénben pedig ezt diszkvalifikáló dolognak tekintik. Ott általában a kinek boltja van, az nem gentleman.   Ezzel szemben Kresztics becsületszavát adta, hogy a legtisztább könyvkereskedelmet üzi. A szivart és kocsikenőcsöt, mint aljas rágalmat, visszautasítja. Neki különben a főfoglalkozása az, hogy lapkiadó és lapszerkesztő, ily minőségben ül most is.

forrás: fortepan.hu

   Én általában a kereskedők párbajképessége mellett törtem pálcát. Angliában lordok állnak a legelőkelőbb kereskedőházak élén. A kereskedelem manapság kvalifikációt és intelligenciát kíván s egy jó kereskedő minden esetre fölér száz rossz megyei aljegyzővel.

forrás: fortepan.hu

   Az ügy Kresztics javára dőlt el, de a ferblitől, tekintettel szemtelen ezerencséjére, eltiltatott; ellenben kimondtuk, hogy szabadulása után kőteles megverekedni Bánfalvyval, mert az államfogházban, hiányos berendezésenél fogva, párbajt nem rendezhettünk.   A becsületbiróságban az aljegyzőkre tett nyilatkozatom miatt Bánfalvy engem provokált. Négy napi tanácskozás után, melyen a császár elnökölt, azt az elvi jelentőségü határozatot hoztuk, hogy a becsttletbiró személye szent és sérthetetlen s a bíróságban tett nyilatkozataiért senkitől felelősségre nem vonható.   Ezért a határozatért az aljegyző provokálta a császárt. S mivel én ki jelentettem az aljegyzőnek, hogy kiállók vele, de ezt nem fogom lovagias elégtételnek tekinteni: ezért a császár provokált engem, mert ezzel inzultáltam a föntebbi elvi jelentőségű határozatot.   Mikor Porcsák fölszólított, hogy időm lejárt és távozzam, három lovagias ügyet hagytam bent.   Ezek utolsóját nyolc hónap múlva intéztük el a császárral!

forrás: fortepan.hu

/Rákosi Viktor munkái-Sipulusz Humoreszkjei I. Révai Testvérek

Budapest 1903 - ALAPJÁN/